Minden lájk egy gyönyörű kolléganő fotója alatt, minden komment egy exhez, minden feliratkozás egy kétes fiókra csatatérré válik.
Figyeljük, elemezzük, következtetéseket vonunk le, üres téren jeleneteket készítünk, elfelejtve, hogy a képernyő mögött – csak az élet – számol be a tudósítója.
A figyelemért folytatott harc a közösségi hálózatokban olyan háború, amelyet nem lehet megnyerni, mert a figyelem erőforrása csak digitálisan végtelen.
Fotó: Pixabay
A like-okat megtilthatja, de a nézettséget nem, a feliratkozókat eltávolíthatja, de a vágyat nem.
A pszichológusok észrevették: minél jobban irányítjuk a párunk virtuális életét, annál kevesebb energiánk marad a valódi életre. A követésre és kérdezősködésre fordított energia elmehetett volna egy randira, egy beszélgetésre, csak egy ölelésre.
Mindenki veszít ebben a küzdelemben: az egyikünk a csuklya alatt érzi magát, a másik örökké gyanakvónak és boldogtalannak.
És aki féltékenységet okoz, az gyakran nem is tudja, hogy milyen szerepet játszik ebben a színjátékban, mert számára csak egy károgó.
Tanulmányok szerint azok a párok, akik megállapodtak abban, hogy nem követik egymást online, nyugodtabb és boldogabb életet élnek. Visszanyerik a személyes térhez való jogukat anélkül, hogy minden tüsszentésből információs botrányt keltő okot csinálnának.
Abbahagyni a közösségi oldalakon a figyelemért folytatott harcot azt jelenti, hogy elhisszük, hogy a valódi figyelem fontosabb, mint a virtuális figyelem. Hogy egy ölelés a kanapén értékesebb, mint száz lájk a fotódon, és egy vacsora közbeni beszélgetés értékesebb, mint a világ összes kommentje.
Amikor eljön a digitális fegyverszünet, óriási mennyiségű energia szabadul fel, ami korábban a háborúra ment.
És ezt az energiát arra lehet fordítani, hogy valóban együtt legyünk, ahelyett, hogy úgy teszünk, mintha együtt lennénk, és a telefonjainkon ülnénk.
Feliratkozás: 
Olvassa el még
- Miért tűnnek el a barátok, ha szerelmesek leszünk: a fúzió ára
- Miért fontos búcsút venni még a rossz kapcsolatoktól is: záró rituálék
