Ismered azt az érzést, amikor a szíved csak azoktól szakad meg, akik ridegek, akik nem válaszolnak az üzenetekre, akik mindig egy kicsit elfoglaltak?
Ezt leírjuk a kémiának, a sorsnak, egy különleges szikrának, de az igazság sokszor egészen más síkon van – számol be a TUT HÍR tudósítója.
A pszichológia a hozzáférhetetlen tárgyak iránti vágynak nevezi ezt a jelenséget, amely a gyermekkori tapasztalatokban gyökerezik. Ha gyermekkorban a szülők szeretetét ki kellett érdemelni, felépíteni, elérni, az agy emlékszik: szeretet = nehézség.
Fotó: Pixabay
Felnőttként öntudatlanul is azokat keressük, akik reprodukálják a jól ismert „közelebb van messzebb” mintát. A sík, elérhető, nyitott emberek unalmasnak tűnnek, mert nem kell őket megnyerni, és ezért megkérdőjelezhető a szeretetük értéke.
Összekeverjük az érzelmi kilengéseket a valódi szenvedéllyel, és nem vesszük észre, hogy ez csak egy régi gyerekkori trauma, ami bújócskát játszik velünk. Minél hidegebb a partner, annál jobban beleéljük magunkat, megpróbáljuk megolvasztani a jeget, hogy megkapjuk a jutalmat.
De a jutalom, sajnos, nem jön, mert az elérhetetlen emberek pontosan addig elérhetetlenek, amíg mi futunk utánuk. Amint a futás abbamarad, az érdeklődés eltűnik az oldalukról, és a sivárság és az értéktelenség érzése marad bennünk.
A kiút ebből a körforgásból nem az, hogy keményebben próbálkozunk, hanem az, hogy megkérdezzük magunktól: miért nem kapok eleget? Miért nem elég nekem az egyszerű emberi melegség, miért kell szenvednem és legyőznöm?
A szerelem nem lehet olimpiai sport, akadályokkal és gátakkal. Joga van ahhoz, hogy egyszerű, elérhető legyen, és ne kelljen percről percre bizonygatni a szükségességét.
Feliratkozás: 
Olvassa el még
- Miért szükséges a barátság a szerelemben: amiről a szenvedélyes szerelmesek megfeledkeznek
- Miért nem helyeslik a szülők a választásodat: családi forgatókönyvek pszichológiája
