Egy kapcsolat kezdetén úgy növekszünk, mint az élesztőn – új élmények, új érzelmek, önmagunk és partnerünk új oldalai.
Minden nap hoz felfedezéseket, és úgy tűnik, hogy ez a vonat örökké egyre nagyobb sebességgel száguld előre – számol be a tudósítója.
De az idő telik, a sebesség lelassul, és egy nap azt vesszük észre, hogy megállunk, és ugyanaz a táj vesz körül minket. A beszélgetések kiszámíthatóvá váltak, az esték ugyanolyanok, a jövőt pedig a mának a végtelen ismétlődéseként látjuk.
Fotó: Pixabay
Amikor egy párkapcsolatban az egyik ember leáll a fejlődéssel, a másik pedig folytatja, szakadék keletkezik közöttük.
Először egy kis repedés, amin át lehet kelni, majd egy hatalmas kanyon, amit már nem lehet áthidalni.
A fejlődés nem feltétlenül karriert vagy képzést jelent, hanem belső változásokról, érdeklődésről, életszemléletről van szó. Arról szól, hogy ne fagyjunk meg egy ponton, hanem folyamatosan lepjük meg magunkat és a partnerünket új arcokkal.
A legunalmasabb kapcsolatok azok, ahol az emberek megmaradnak abban az állapotban, amelyben tíz évvel ezelőtt találkoztak.
Olyanok, mint a múzeumi tárgyak üveg alatt – gyönyörűek, de nem lehet megérinteni őket, és soha nem változnak.
Fontos, hogy ne feledjétek, hogy együtt fejlődhettek, közös hobbikat, projekteket, célokat választva, amelyek mindkettőtöket előre visznek. De ha a párod kategorikusan ellenez minden változást, és te beszorultál a régi keretek közé, akkor választanod kell.
A szerelem nem tűri a statikusságot, csak ott él, ahol mozgás van, ha lassan is, ha megállásokkal is, de előre.
És aki megállt, az azt kockáztatja, hogy egy nap felfedezi, hogy a vonata nélküle indult el.
Feliratkozás: 
Olvassa el még
- Miért választjuk azokat, akik nem minket választanak: az elérhetetlenség pszichológiája
- Miért szükséges a barátság a szerelemben: amiről a szenvedélyes szerelmesek megfeledkeznek
