Vettél jó galuskát, vagy magad készítetted szeretettel, beledobtad a forrásban lévő vízbe, és tíz perc múlva egy tömör tésztakupacot kapsz ki, benne hússal.
Könnyekig frusztráló, főleg, ha vendégek állnak a küszöbön, és a vacsora kásává változott – számol be a TUT HÍR tudósítója.
A ragadás fő oka nem a gombócok minőségében, hanem a víz mennyiségében és a főzési technológiában keresendő. A gombócoknak hely kell a lebegéshez, és ha nincs elég víz, akkor egymáshoz dörzsölődnek, keményítőt engednek ki, és egy nagy gombóccá ragadnak össze.
Fotó:
Az optimális arány – fél kiló gombócra legalább egy liter víz, de inkább másfél liter. A szűk fazékban a gombócok a saját keményítőlevesükben főnek, és lehetetlen megmenteni őket attól, hogy összeragadjanak, akármennyi olajat is adunk hozzá utólag.
A másik fontos pont, hogy a víznek a lerakás előtt erősen forrnia kell, és a gombócok lerakása után vissza kell állítani a forrást. Ha a forrás gyenge, a gombócok az aljára fekszenek és odaforrnak, mielőtt felúsznának.
A só egyébként a ragadást is befolyásolja: a sós víz rugalmasabbá és kevésbé ragacsossá teszi a tésztát. A sót akkor kell hozzáadni, amikor a víz felforr, mielőtt beletesszük a gombócokat, akkor a felszínen lévő keményítő gyorsabban megalvad.
Vannak, akik növényi olajat adnak a vízhez, abban a reményben, hogy az filmréteget képez, és a gombócok nem ragadnak le. Az olaj valóban segít egy kicsit, de csak akkor, ha van elég víz, különben a gombócok az olajos levesben is összetapadnak.
Lényeg a lényeg, a tökéletes gombócokhoz sok víz, erőteljes forralás, gondos keverés, és semmi zsúfoltság a fazékban.
Feliratkozás: 
Olvassa el még
- Milyen gyakran kell forgatni a kebabot, hogy ne legyen száraz és kemény
- Miért lesz belül nyers a házi pizza: pedig a szélei már megégtek
