A leértékelés ritkán jön kiabálással és sértegetéssel, gyakrabban lopakodik be puha mancsokon, selyempapucsban.
Ártatlan mondatok ezek: „túl érzékeny vagy”, „csak vicceltem”, „sosem vagy elégedett”, amelyektől hidegség telepszik belülre – számol be a tudósítója.
Először abbahagyod a sikereid megosztását, mert válaszként azt hallod, hogy „gondolj bele” vagy „és itt van ma”. Aztán abbahagyod a problémákra való panaszkodást, mert azt hallod, hogy „a saját hibád” vagy „ne nyafogj”.
Fotó: Pixabay
Fokozatosan elkezded leértékelni magad, jóval azelőtt, hogy a partnered kinyitná a száját. Már tudod, hogy az érzéseid nem fontosak, az eredményeid jelentéktelenek, a problémáid pedig kitaláltak.
A leértékelésben az a legijesztőbb, hogy finom, nem csap le rád, úgy szivárog ki, mint a mérgezett gáz. Nem érzed a szagát, de egy nap arra ébredsz, hogy nem kapsz levegőt.
A pszichológusok gázvilágításnak nevezik, amikor fokozatosan elhitetik veled, hogy a valóságod nem valós. Hogy csak képzelted, hogy kitaláltad, hogy túl sokat akarsz, túl sokat vársz, túl sokat képzelsz magadról.
Az egyetlen kiút ebből a ködből az, ha elkezdesz hinni magadnak, az érzéseidnek, a fájdalmaidnak, még akkor is, ha az egész világ mást mond. Ha fájdalmat érzel, nem képzelődsz, ha megsértődsz, jogod van hozzá.
A szeretet nem követeli meg, hogy összezsugorodj, hogy beilleszkedj valaki más életébe. A szeretet az, amikor az érzéseid számítanak, még akkor is, ha kényelmetlenek, még akkor is, ha nem értesz velük egyet, még akkor is, ha ellentmondásosak.
Feliratkozás: 
Olvassa el még
- Miért tükrözi önmagunkat a partner: egy tükör, amibe félelmetes belenézni
- Mi az érett szerelem: miért nem olyan, mint a mozi
