Van egy régi bölcsesség: ha valami nem tetszik másban, keresd meg magadban, és ez kivétel nélkül működik.
A partner nem csak egy különálló személy, hanem egy tükör is, amelyben a saját árnyékunk tükröződik – számol be a tudósítója.
Ami a másik embert vérig idegesíti, az szinte mindig bennünk van, csak mélyen elrejtve. Nem bírjuk elviselni másokban a kapzsiságot, mert félünk, hogy mi magunk is kapzsinak tűnünk, nem tűrjük a lustaságot, mert megtiltjuk magunknak a pihenést.
Fotó: Pixabay
Ezt a mechanizmust vetítésnek nevezik, és automatikusan, a tudtunk és beleegyezésünk nélkül működik. A partnerünknek tulajdonítjuk azt, amit magunkban nem tudunk elfogadni, és őszintén gyűlöljük benne.
A legjobb rész akkor kezdődik, amikor ezt felismerjük, és úgy döntünk, hogy a saját zöldségeskertünkben ásunk, ahelyett, hogy valaki másét öntöznénk. A „te olyan lusta vagy” állítás helyett megkérdezhetjük magunktól: hol nem engedem meg magamnak, hogy pihenjek?
Egy partner gyakran éppen azért lép az életünkbe, hogy minden oldalról megmutassa önmagunkat. Olyan, mint egy tükör a próbafülkében: megmutatja nekünk azt, amit nem látunk, amikor önmagunkkal szembenézünk.
Persze nem minden, ami idegesítő, a mi kivetítésünk, néha egy ember tényleg elviselhetetlen. De ha az irritáció túl erős, túl érzelmes, túl személyes – érdemes közelebbről megnézni.
A kapcsolatok pontosan akkor érnek, amikor már nem a tükröt hibáztatjuk, hanem elkezdünk foglalkozni azzal, amit benne látunk. Mert a tükör nem változik, csak mi változunk, és akkor a tükörkép más lesz.
Feliratkozás: 
Olvassa el még
- Mi az érett szerelem: miért nem olyan, mint a mozi
- Hogyan bocsáss meg, ha a megbocsátás lehetetlen: az út önmagadon keresztül
