A Texasi Egyetem MD Anderson Rákközpontjának kutatói megállapították, hogy a prosztatarákos és alacsony tesztoszteronszintű betegeknél megnő a kockázata annak, hogy a betegség agresszívabb formába fejlődik. A munkát a Journal of Urology című folyóiratban tették közzé.
Napjainkban a korai stádiumú prosztatarákban szenvedő férfiak esetében gyakran aktív megfigyelési stratégiát alkalmaznak. Az orvosok rendszeresen figyelemmel kísérik a beteg állapotát, és csak a betegség előrehaladásának jelei esetén kezdik meg a kezelést. Ezzel a megközelítéssel elkerülhető vagy elhalasztható a műtét és más terápiák. Az egyik legnagyobb kihívás azonban továbbra is az, hogy azonosítsák azokat a betegeket, akiknél a betegség gyorsabban alakulhat ki.
„Az aktív felügyelet biztonságos és hatékony lehetőség sok korai prosztatarákban szenvedő férfi számára. Fontos azonban megérteni, hogy kiknél nagyobb a betegség progressziójának kockázata” – mondta Justin Gregg, a tanulmány vezető szerzője, az urológia docense és az egészségügyi egyenlőtlenségek specialistája.
A tanulmányban a kutatók több mint 900 olyan férfi klinikai és patológiai adatait elemezték, akik aktív megfigyelés alatt álltak.
A kutatók felmérték a kiindulási tesztoszteronszintet, és nyomon követték a betegség további lefolyását.
Az eredmények azt mutatták, hogy az alacsony – 300 nanogramm per deciliter vagy annál alacsonyabb – tesztoszteronszintű betegeknél jelentősen nagyobb valószínűséggel alakult ki a 3-as vagy magasabb fokozat, ami a prosztatarák agresszívebb formájának jeleként tartják számon.
Az összefüggés még az egyéb kockázati tényezők – többek között a betegek életkora, prosztataspecifikus antigénszintje, testtömegindexe, valamint a tumor sűrűsége és mérete – figyelembevétele után is fennállt.
A tanulmány szerzői hangsúlyozzák, hogy az eredmények nem jelentik azt, hogy az alacsony tesztoszteronszint közvetlenül agresszív rákot okoz. Inkább egy további biomarkerként szolgálhat a betegség előrehaladásának kockázatát pontosabban felmérni.
A kutatók szerint a tesztoszteronszint figyelembevétele a diagnózis felállításakor segíthet az orvosoknak pontosabban meghatározni a betegek felügyeleti stratégiáját és a szűrések gyakoriságát.
A kutatók azonban megjegyzik, hogy további kutatásokra van szükség az eredmények megerősítéséhez és annak meghatározásához, hogy a tesztoszteronszintek mennyire megbízhatóan használhatók a betegség lefolyásának előrejelzésére az egyes betegeknél.
