Sokan úgy gondolnak a dióra, mint a tökéletes nassolnivalóra: kinyitsz egy zacskót, megeszel egy maréknyit, és máris jóllaksz.
De a táplálkozási szakemberek és az egészséges táplálkozás hívei ragaszkodnak ahhoz, hogy a diót fogyasztás előtt be kell áztatni, és erre jó okuk van – számol be a .
A nyers diófélék fitátokat és enzimgátlókat tartalmaznak – olyan anyagokat, amelyek megvédik a diót a csírázástól, de megakadályozzák, hogy szervezetünk felszívja a hasznos ásványi anyagokat.
Fotó:
Az áztatás semlegesíti ezeket az anyagokat, így a diófélék jobban hozzáférhetővé válnak az emésztés számára.
Ezenkívül a beáztatott diófélék puhábbak, ízük élénkebb, és könnyebben rághatóak. Ez különösen a mandula és a dió esetében figyelhető meg, amelyek az áztatás után elveszítik enyhe keserűségüket, és édesek lesznek.
Az áztatás folyamata egyszerű: a diót néhány órára vagy egy éjszakára csipetnyi sóval ízesített vízbe áztatják, majd leöblítik és megszárítják.
A vizet szűrni kell, a só pedig segít aktiválni a fitátot lebontó enzimeket.
Egy sajtárus megmutatta nekem a különbséget a száraz és az áztatott mandula között: a száraz fás és ízetlennek tűnt, míg az áztatott lédús és zsenge volt, mint egy friss dió egyenesen a fáról. Azóta az áztatás szokásommá vált.
Fontos megjegyezni, hogy az áztatott dió kevésbé tárolható, mint a száraz dió, és néhány napon belül el kell fogyasztani, vagy dehidratálóban kell szárítani.
A hűtőben megpenészedhetnek, ha túl sokáig maradnak nedvesen.
Egyébként a diós lisztek vagy pépek esetében is hasznos az áztatás, de technikailag nehezebb. Általában száraz diót használnak erre a célra, és csak az egészben fogyasztott diót áztatják be.
A lényeg, hogy a diófélék áztatása nem hóbort, hanem egy olyan módszer, amellyel a lehető legtöbb hasznot és ízt lehet kihozni ebből a drága termékből.
Feliratkozás: 
Olvassa el még
- Miért adjunk cukrot a cukrozatlan ételekhez, ha a só már így is elég
- Így keltsd életre a szárított sajtot, hogy ne pazarold a pénzed
