Gyerekkorunk óta azt tanítják nekünk, hogy a szerelem mindent legyőz, hogy ha az érzelmek valódiak, akkor hegyeket lehet görgetni és folyókon átkelni.
De az élet kegyetlen dolog, és néha még a legnagyobb szerelmet is összetöri a családi összeférhetetlenség, mint hullám a sziklának, tudósít a tudósítója.
A legnagyobb jele annak, hogy nem vagytok egymásnak valók, nagyon egyszerű és nagyon ijesztő. Nem a szex hiánya vagy a nevelésről alkotott eltérő nézetek, hanem az az érzés, hogy nem tudsz mellette teljes lélegzetet venni.
Fotó: Pixabay
Amikor közel vagy egy emberhez, mégis folyamatosan érzed a feszültséget, mintha egy húron pendülnél. Amikor igazodni kell, hajlongani, hallgatni fontos dolgokról, csak hogy megőrizd ezt a törékeny békét.
Az a szerelem, amely megköveteli, hogy megtagadd magad, nem szerelem, hanem rabság, bármennyire is szép. Szerethetsz valakit őrülten, de ha kevesebbé válsz mellette, mint amilyen vagy, az zsákutca.
A pszichológusok ezt „szorítóhatásnak” nevezik – amikor a partnered jelenlétében nem szárnyakat érzel a hátad mögött, hanem láncokat a lábadon. Nem a veszekedésekről és konfliktusokról van szó, hanem az általános életérzésről: nehéz veled vele együtt, még akkor is, ha minden jó.
Persze senki sem tökéletes, és minden kapcsolatban szükség van kompromisszumokra, ez normális és helyes. De van egy határ, amin túl a kompromisszum átmegy abba, hogy feláldozod magad valaki más lelki békéjének oltárán.
És ha azon kapod magad, hogy azt gondolod, hogy enélkül könnyebbnek és szabadabbnak érzed magad, az nem érzéketlenség, hanem diagnózis. Ez egy diagnózis, ami azt mondja: egyszerűen csak más vagy, és semmilyen szeretet nem teszi négyzetessé a háromszöget.
Feliratkozás: 
Olvassa el még
- Amikor már késő bocsánatot kérni: jóvátehetetlen szavak és tettek
- Mi történik, ha nem éljük tovább a partnerünk életét: visszatérni önmagunkhoz
