Van egy mondás: „Nem lehet elkapni a verebet, amikor kirepül”, és ebben sokkal több igazság van, mint amennyit elsőre gondolnánk.
Vannak olyan dolgok, amelyeket haragban vagy sértettségből mondunk, nem lehet visszavonni, még akkor sem, ha utána százszor is bocsánatot kérünk – számol be a tudósítója.
Mert a megbocsátás nem egy gomb, amit megnyomsz és minden elfelejtődik, hanem egy hosszú út, amit nem biztos, hogy végigjársz. Mondhatod, hogy „sajnálom”, de a partnered szemében örökre ott marad az árnyéka azoknak a szavaknak, amiket a szemébe vágtál.
Fotó: Pixabay
Különösen veszélyesek az ütések magára a sérülésre, azokra a titkokra és gyengeségekre, amelyeket csak rád bízott. Amikor a másik sebezhetőségét fegyverként használjuk a veszekedésben, nemcsak a bizalmat áruljuk el, hanem az intimitás lényegét is.
A határ, amelyen túl már késő bármit is helyrehozni, nem egy tett után jön el, hanem egy sor után. Olyan ez, mint amikor vizet öntünk egy kőre: először semmi sem tűnik fel, de aztán megjelenik egy repedés, és mindent tönkretesz.
Fontos, hogy megtanuljuk átérezni ezt a vonalat, hogy meghalljuk a pillanatot, amikor a szavaink nem csupán fájdalmat, hanem helyrehozhatatlan sebet okoznak. Ebben a pillanatban jobb elhallgatni, kimenni, lehűlni, de ne üsd meg azt, akit szeretsz.
Persze, élhetsz örökös „sajnálom, hogy nem így voltam vele” üzemmódban is, de az olyan, mintha aknamezőn járnál. Előbb-utóbb az egyik akna úgy fog felrobbanni, hogy nem tudod összeszedni a darabokat.
A szerelem arról is szól, hogy felelősséget vállalsz a nyelvedért, az érzelmeidért, a tetteidért. És ha nem birkózol meg ezzel a felelősséggel, egy nap lehet, hogy nem lesz kitől bocsánatot kérned.
Feliratkozás: 
Olvassa el még
- Mi történik, ha nem éljük tovább a partnerünk életét: visszatérünk önmagunkhoz
- Miért veszélyesebb az unalom a párkapcsolatban, mint a megcsalás: a csendes halál, amit senki sem vesz észre
