A kutyatulajdonosok mindig a bűntudat és a fáradtság között ingadoznak, azt gondolván, hogy a kutyának órákon át tartó menetelésre van szüksége.
Egy cinológus azt állítja, hogy a kutya boldogságát nem kilométerekben mérik, hanem a séta intenzitásában és az alapvető ösztönök kielégítésében – írja a tudósítója.
Fél óra intenzív szimatolás a bokrok és oszlopok között olyan terhelést ad a kutya agyának, mint két óra futás egy labda után. A szaglás a kutya fő információs csatornája, és a „kutyahírek” olvasása sokkal jobban fárasztja és gyönyörködteti, mint a mechanika.
Fotó:
A második fontos összetevő az útvonal szabad megválasztása és a rokonokkal való kapcsolattartás lehetősége. Az a kutya, amelyik mindig szigorúan mellette sétál és nem szimatol, robotkutyává válik, és stresszt halmoz fel a világ felfedezésének kielégítetlen igénye miatt.
A rövid, de gyakori, 15-20 perces kiruccanások a vécére nem sétának számítanak, csupán egy szükséglet kielégítését jelentik. A boldogsághoz naponta legalább egyszer 40-60 percre ki kell menni, és hagyni kell, hogy a kutya kutya kutya legyen: szimatoljon, feküdjön, szocializálódjon.
Modern kutatások igazolják, hogy a napi kétszer 10-15 percet sétáló városi kutyák kortizolszintje magasabb. Állandóan szoronganak, mert nem tudnak elég információt szerezni a területről.
Az ideális rendszer a reggeli 30-40 perc szimatolásra és az esti egy óra aktív játékra és kapcsolatteremtésre. De ha az idő korlátozott, akkor jobb, ha 20 perc szagok felfedezésére hagyjuk, mintha egy órán át szaladgálnánk a kerékpár mellett, mindenféle figyelemelterelés nélkül.
Feliratkozás: 
Olvassa el még
- Miért hoz a macska döglött egeret vagy madarat: zoopsychológus a furcsa ajándékról
- Miért dönti a kutya a fejét, amikor emberi beszédet hall: idegtudósok magyarázata
